A lovasok útinaplójának segítségével mi is végigkísérhetjük, hogyan vizsgáztak a huculok, és hogyan élték meg lovasaik négylábú társaikkal ezt a nem mindennapi kalandot…

Augusztus 27. (kedd)

A túra első napja, az indulás napja. Ez mindig a legszebb - a résztvevőket körüllengi a készülődés izgalma, a „mehetnék”, a vágyódás a rájuk váró kilométerek, és kalandok sora után. Ennél talán már csak az érkezés a szebb, mikor már átélve ezeket az élményeket, olyan hosszú útra visszatekintve, megfáradtan, de boldogan végre elmondhatják, hazaérkeztek. De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen ez az őszi nap az indulásé volt.

Az Aggteleki Nemzeti Park lovasai reggel 8 órakor találkoztak Jósvafőn, és innen együtt mentek át Aggtelekre, ahol lovaik már várták őket. Szép lassan pedig megérkezett mindenki az ide meghirdetett gyülekezőre; elsőként a lengyelek, majd a csehek és végül szlovák csapat. A társaság elfogyasztotta első közös reggelijét, majd elkezdődött a közös készülődés, technikai megbeszélés a lovasok sorrendjéről, a haladás üteméről és egyéb fontos kérdésekről, valamint még el sem indultunk, már „médiasztárokká” avanzsáltunk, bemelegítve néhány hozzánk intézett interjú-kérdéssel. Delet harangoztak, mire végül minden és mindenki készen állt, a 15 fős lovas csapat felsorakozott, indulásra készen.

A Baradla-barlang bejárata előtti téren, aminél jobbat keresve sem lehetett volna találni a csapatot útjára indító ceremónia helyszínéül, még megálltunk néhány fotó (1253 kép), és ünnepélyes köszöntés erejéig. Majd végül felhangzott a várva várt vezényszó: Indulás! A kis csapat pedig szép rendben, egymás után nekivágott az előtte álló, ekkor még „csak” 400 km-re becsült útnak délnyugat felé...

A fokozatos terhelésre gondosan ügyelve az első napon még óránként megálltunk, lazítva a hevederen, hadd szokják a lovak is a menetet. Ez már egy jól bevált módszer. Így haladtunk hát az első megállóhely, Kelemér felé, melyet még a délután folyamán el is értünk rendben. Itt költöttük el ebédünket az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság keleméri Mohos-házában, majd egy rövid pihenő, és ismét némi médiaszereplés után már úton is voltunk, hogy időben elérjük első éjjeli szálláshelyünket.

Utunk a keleméri Mohos-tavak mellett haladt Putnok irányában a kék túra útvonalán. Aki járt már életében errefelé, az tudja, milyen csodálatos helyeken vezetett ez az út. Aki nem, annak csak annyit lehet mondani, hogy egyszer hagyja a szélnek, hogy erre a vidékre fújja, mert elmesélni, leírni nem is igen lehet a táj, az erdők, a tavak világának szépségét! 

Ezt a csodás természeti kincset követte némi kontrasztot adva a huculpaták Putnok belvárosának aszfaltján való ütemes kopogása. Nem kis feltűnést keltett a csapat az urbanizált környezetben. A várost a Sajó-hídon átkelve hagytuk el, ám még mindig aszfalt utat követve lovagoltunk tovább Sajómercse felé, a táborhelyre.

Este 20:00 óra előtt valamivel érkeztünk meg. Házigazdánk, és későbbi lovas társunk, Gál Benedek már várt bennünket. Természetesen a lovak elhelyezése, ellátása volt az első teendő, amely végeztével a lovasok is asztalhoz ültek. Mindenkinek jólesett a meleg vacsora, majd átbeszélve a nap történéseit nyugovóra tértünk.

Augusztus 28. (szerda)

A reggel katonásan kezdődött. Ébresztő 7 órakor, reggeli 8-kor, majd, hogy a gyakorlatból ki ne jöjjünk, egy újabb TV felvétel, lovak ellátása, pakolás, és 10.45-kor Gál Benedek vendéglátónk ideiglenes vezetésével indulás.

Magyarországi vezető lovasunk, Mihalik Imre az Aggteleki Nemzeti Park Természetvédelmi őre tehát átadta az elsőséget. Neki ez a gesztus természetesen nem jelentett gondot, ámde remek lova, Csillag (Csili, de mi csak Sárkánynak becézzük) amolyan igazi vezérkanca típus, aki ezt a szerepét akkor is óvja-védi, mikor a terepet járja, és nem a legelőt. Lovasa próbált a sorban haladni, majd a sor végén, de Csillag mindenhogyan nehezményezte az új helyzetet, és nem volt hajlandó senkit sem maga elé engedni. Két órás próbálkozás után jobb a békesség alapon visszaálltak hát a vezető pozícióba. Ekkor még nevettünk a helyzeten és a kanca határozott elképzelésén a világ folyásáról – ám jobban belegondolva rá kellett jönnünk, hogy ez még csak a túra 2. napja. Biztosan többekben felmerült a kérdés, vajon megbékél-e Csillag később azzal, hogy néha bizony más mutassa az utat helyette. De egyelőre nem rágódtunk sokat a kérdésen, úgyis, mint minden, ez is megoldódik, ha a Sors is úgy akarja…

A Sajópüspükin elköltött ebéd után búcsút kellett inteni a szép Magyarországnak. Elértük a zöld határt, a huculok patái immáron szlovák földet koptattak. Innentől az utat Milan Gonda útmutatásai alapján folytattuk. A csapat a Rima folyó partján haladt tovább északnyugat felé, évek óta az ózdi huszárok által bejáratott útvonalon, melyet segítségképp telefonon is megerősítettek. Az első szlovákiai délután útja zömében elhagyatott, lepusztult régi kúriák, épületek mellett haladt. Különös hangulatú, árván magára hagyott, mégis méltóságos múltjának emlékeitől gyönyörű világ tárult a lovasok szeme elé.

Első szlovákiai éjszakánkat egy hosszú, megerőltető nap után, Rimajánoson (Rimavské Janovce) töltöttük az ottani focipálya öltözőjében.

Lovaink a pályán voltak elszállásolva és azt reggelre rendbe is tették, készülhetett a csapat a következő mérkőzésre.

Augusztus 29. (csütörtök)

Ismét kora reggeli ébresztő, és reggeli után indultunk tovább Kokava irányában. Rimaszombat városán keresztül vitt az utunk, ahol egy helyi benzinkutat is érintettünk, ahová belovagolva egy tankolási rituálét imitáltunk, a lovak szertartásos tuningolása céljából. (7736 kép) Ezután a kis „rítus” után a városközponton és forgalmas utakon át haladtunk. A lovak nagyon jól bírták a városi környezetet, nem volt semmi ellenvetésük a rengeteg furcsa zaj, idegen tárgy és jármű miatt sem.

Rimaszombatot elhagyva tovább folytattuk utunkat a Rima folyó bal partján. A menet színteréül szolgáló völgy azonban idővel annyira leszűkült, hogy kénytelenek lettünk volna a vasúti síneken tovább haladni. Ezt érthető okokból nem vállaltuk, mivel nem tudtuk, hogyan járnak a vonatok, és a lovaknak sem kimondottan ideális a síneken haladni. Úgy határoztunk, megpróbálunk valahol a Rimán átkelni, de ez sem volt egyszerű, mivel igen meredek volt a partoldal. Végül aztán szerencsésen találtunk egy alkalmas átkelőt, majd országúton folytattuk utunkat. Útközben megálltunk Gonda Milán egyik szlovák barátjánál egy kávéra, ami azt gondolom, mindenkinek nagyon jól esett már akkor.

Később, mivel nem igazi túra az, ahol mindig szép az idő, hát itt volt az ideje, hogy az esőkabátok is előkerüljenek a nyeregtáskákból. Utunkat bőséges égi áldással kísérve kellett folytatnunk. Végül aztán megérkeztünk éjjeli pihenőhelyünkre Kokavára. Hozzá kell tegyem, ezzel csak számunkra csillant fel a szárítkozás reménysugara, mi ugyanis a faluban egy turista szálláson kaptunk elhelyezést. A lovak tőlünk 2 km-re egy helyi tehenész telepén éjszakáztak, egy részüknek villanypásztorral elkerített helyet készítettünk, saját lovaink, pedig a patakparton fedetlen boxokban pihentek meg. Még ha szívünk szerint megháláltuk volna kicsit jobban is nekik a mai teljesítményüket, tudtuk, hogy most ennyi jut, és hogy ridegtartott ménesi jószágok lévén szerencsére ehhez is szokva vannak már. Velük szolidaritást vállalva egyik lovasunk Hudák Bence és sorőrünk Bodnár István is ridegtartásban a lószállítón töltötték az éjszakát, két lovasunknak jutott puha, meleg ágy.

Bár másnap sem kecsegtetett minket az ég száraz idővel, reggel ismét nyeregbe szálltunk, hogy folytassuk az utat…

Folytatása következik...

Tollba mondta: Mihalik Imre, Kondrát Tamás (Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság)

Lejegyezte: Marosi Marianna és Mráz Edina

A ridegen tartott ménes egész évben megtekinthető a Jósvafőtől mintegy 1 km-re, északra található gergés-lápai legelőkön, lovaglásra pedig Jósvafőn, a Kúria Lovasbázis területén (Táncsics M. u. 1.) nyílik lehetőség. Mind fogatos, mind nyereg alatti programokat kínálunk, kicsiknek és nagyoknak egyaránt.
Bővebb információ: www.anp.hu

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.